Amikor kitaláltam, hogy blogolni kezdek gyönyörűen szikrázott a nap, vattacukor illata szállt az éterben és hajamat finoman simogatta egy göndör kislány a homokozólapátjával...vagy tán gereblyéjével?
Ma (néhány héttel később) mire a klaviatúrához és kedvenc blognevemhez jutottam, már minden nyirkos és szürke...Tehát... Miről szól a blogom?
Az életről ami néha szürke gyakran szivárványos nagyon ritkán piros és limonádos.